Idén, amikor éppen lazultak a koronavírus miatti korlátozások, két ok miatt is esett Türingiára a választásom. Az egyik, mert korábban nagyon megtetszett az egész környék a másik pedig a híreket figyelve a vírus szerencsére csekély létszámban okozott megbetegedést és az elsők között lazultak a korlátozások. Ezért láttam biztonságosnak az utazást, de természetesen minden szabályt betartottam. Ezen kívül arra számítottam, hogy sehol nem lesz tömeg. Az első fejezetben főleg az Eisenach környéki látnivalókról írtam. Most a fenti városokon túl, jöjjön néhány hasznos utazási infó is.

Hogyan válasszunk szállást kérdésre természetesen mindenkinek eltérőek lehetnek a szempontjai. Ebben az esetben egy nagyon egyszerű szállásban gondolkodtam, ahol van ingyenes parkolás. A parkolás opciót be lehet állítani a keresőoldalakon, de figyelni kell arra, hogy ez nem jelenti automatikusan, hogy ingyenes is, vagy azt, hogy egyáltalán van parkolóhely. Persze ez inkább a nagyvárosokra jellemző, mint Berlin vagy Drezda. Visszatérve Türingiában Weimarra esett a választásom, mert árban sokkal kedvezőbb, mint Erfurt és a legtávolabbi úticélt, az előzőekben leírt Wartburg várát tekintve sem túl nagy a távolság.

Schloss Belvedere Weimar határában

Weimarban kezdhetünk az autópályához közelebb eső Schloss Belvedere-nél. Mint ahogy a neve is elárulja, valóban szép a kilátás a környékbeli dombvidékre és a városra is. Egyébként az egész várost körüllengi a komolyzene, manapság Belvedere kastélyában is a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola működik. A kastély épületeit és szép parkját körülbelül két óra alatt kényelmesen körbe lehet járni. Az említett Főiskola érdekes hangulatot kölcsönöz a látogatásnak, az ablakokon kiszűrődve hol egy hangszeres próbát hallgat az ember, hol egy operaénekes dalait. Liszt Ferenc hajdani lakóháza már lent Weimarban az óváros szélén található, de nem egy különleges épület. A táblát is alig lehet észrevenni rajta. Viszont nem messze tőle áll egy nagy, egész alakos szobra. Innen már csak pár lépés a hatalmas Park an der Ilm, ami a városlakók egyik kedvelt helye, minden korosztálynak jó kikapcsolódást nyújt. Liszt Ferenc szobrától tovább haladva az árnyas sétányon az egyik fa alatt bújik meg Petőfi Sándor portrészobra. Az időjárás hatása miatt a „Magyar költő és forradalmár 1823-1849” német felirat sajnos már nehezen olvasható. Innen kellemes sétát lehet tenni az Ilm partján.

Villa Haar Weimarban

A parkban egymás után bukkanunk olyan szép épületekre, mint a Römisches Haus vagy a Villa Haar. Utóbbi zárva van, de ettől függetlenül érdemes körbejárni. Visszasétálva a park óváros felőli részén főleg kisgyermekes családok élvezték a napsütést és ami leginkább feltűnt, hogy szinte mindenki vitt magával valami klasszikus játékot a fakockáktól a labdáig mindenfélét és senki nem a telefonját nyomogatva játszott. Persze ez lehet, hogy csak a hosszas kijárási korlátozás eredménye, de mindenesetre szimpatikus.

Stadtschloss Weimar

Innen már szép látványt nyújt a Stadtschloss Weimar. Már 2018-ban is zárva találtam és sajnos évekig tart még a felújítás. De ez nem rontja a városlátogatás élményét, mert a munkálatok az udvar felől zajlanak jelenleg. Az óváros felé tartva a Seifengasse hangulatos, árnyas kis utcáján érdemes végigsétálni, amin Goethe házához érkezünk. Az épület annyira egyszerű, hogy az ember szinte észre sem veszi a Frauenplan nyüzsgésében. A teret körbeveszik a kisvendéglők, kávézók, pékségek. A Frauentorstraße patinás épületekkel szegélyezett utcáján csak pár lépés és a Marktplatz-ra jutunk, ahol rendszeresen tartanak piacot. A városháza elegáns épülete legutóbb fel volt állványozva, de a tér többi épülete is nagyon szép. Innen a Schillerstraße fasora árnyékában érdemes tovább folytatni utunkat. Az utcanév természetesen nem véletlen, itt található a nagy költő és Goethe hajdani jó barátja, Schiller háza, aki sajnos fiatalon itt hunyt el.

Goethe és Schiller szobra

A fasor mentén végighaladva eljutunk a Színház előtti térre, ahol Goethe és Schiller híres kettős szobra áll, ami a tartomány egyik jelképévé is vált. Türingia határában az autópályán érkezőket egy táblán már ők köszöntik. A fotón egy 2018-as installáció szerepel, de meg ne kérdezzétek, mire gondolt a művész… mindenesetre birkák nélkül szívesebben láttam volna ezt a szép szobrot.

Erfurt, a tartományi főváros Weimartól félórányi útra található. Már az első látogatásomkor megtetszett a nyitottság, amit sajnos a koronavírus egy kissé felülírt. Remélhetőleg hamarosan visszaáll minden a régi rendbe. A város romantikáját elsősorban a Gera folyó kisebb ágainak köszönheti, ami szigeteket alkotva szeli keresztül Erfurtot, sokszor velencei hangulatot nyújt. A folyón kis hidakon kelhetünk át, a part mentén pedig vendéglőket találunk.

Predigerkirche Erfurtban

A folyótól pár lépésre található Predigerkirche gótikus temploma mindenképp érdemes a látogatásra. Innen a Fischmarkt felé érdemes továbbhaladni, ami az egyik legszebb tér a városban.

Erfurti Városháza

Gazdagon díszített épületek veszik körbe, melyek közül a Városháza emelkedik ki. A bejárat előtt a kövezetben minden irányban megjelölték a testvérvárosokat, így hazánkból Győrt. A Városháza igazi meglepetésként szolgált, mert olyannyira látogatható, hogy a bejáratnál nem is kérdezték, hova megyek. Csodálatos belső tere, lépcsőháza hívogatja az embert, hogy felmenjen szétnézni, mígnem az emeleten a nagyterembe érkezünk. A festményekkel, címerekkel, szép üvegablakokkal díszített termet semmiképp se hagyjuk ki. A városházától rövid sétára található a város egyik legkülönlegesebb negyede.

Krämerbrücke Erfurtban

A Krämerbrücke szűk kis utcája tele van kis üzletekkel. Itt még észre sem lehet venni, hogy ennek az utcának a házai részben a folyóra épültek. Ezért érdemes mindkét irányból körbesétálni, avagy a Gotthardstraße felé tenni egy kitérőt. Megkerülve az Ägidienkirche épületét a Wenigemarkt terére jutunk, ami szintén tele van teraszokkal. Itt még a vírus utáni enyhítések első szakaszában is nagy volt a nyüzsgés, míg a város többi részén jóval kevesebb turistába botlott az ember.

Rathausbrücke, Erfurt

A Rathausbrücke utcáján végighaladva, ebből az irányból is jól lehet látni, hogyan építették a vízre a Krämerbrücke házait. A rövid kitérő után a Városházát követően a másik irányba folytatva a sétánkat a Markstraße színes házait megcsodálva hamarosan a Dóm térre érkezünk. A hatalmas teret uralja a város jelképe, a Dóm és a St. Severi templom kettőse. Építészetileg a Dóm jelentősebb, de mindkettőbe érdemes betérni. Ha a városnézéstől elfáradtunk, kellemes pihenést nyújt a Biergarten am Dom, ahol természetesen a híres türingiai kolbászt is megkóstolhatjuk.

A két nevezetes város mellett a kevésbé ismert Rudolstadtba is érdemes legalább egy fél nap erejéig ellátogatni. A kisvárost szinte uralja a Schloss Heidecksburg hatalmas épülete. 

Schloss Heidecksburg Rudolstadtban

A kastély egy magaslaton fekszik, ezért érdemes megfontolni, hol parkol az ember. A kastélyból lesétálva egymás után botlunk a szép épületekbe, mint a Régi Városháza, majd a jelenlegi Városháza színes épülete. A tér hangulatát egy kicsit rontja, hogy az parkolóként funkcionál. A Marktstraßén végigsétálva a hatalmas Amtsgericht épületét megkerülve rövid sétával eljuthatunk Schiller itteni házáig.

Schiller ház

Az ember azt hinné, olyan műemlék épület lesz, mint a többi. De ettől sokkal ötletesebben hasznosították, mivel az utcafront felől, mint Schiller Múzeum, viszont az 1780-ban faragott kőkapun át a kertbe juthatunk, ahol megcsodálhatjuk a ház oldalára futtatott rózsalugasokat. A kert mellett kis asztalok találhatók, mert az épület másik fele hangulatos vendéglőként működik.

A Rudolstadtot Weimarral összekötő 85-ös szerpentinekkel tűzdelt szép főútvonal szintén említésre érdemes, a motorosok kedvelt útszakasza, de autóval is mesés látvány.

További képekért ajánlom a honlapom:

https://raboczierika.wixsite.com/gallery/thuringia

Rabóczi Erika